A jelek szerint zavarba ejtő gyorsasággal adja el a kormány a Takarékbankot, és ugyanilyen gyorsan venné meg a Széchenyi Bankon keresztül a Raiffeisen Bankot. Pedig egy dealhez jellemzően ennél sokkal több idő szükséges.
Rendkívüli politikai nyomás alatt dönt a Kúria jogegységi tanácsa a devizaalapú hitelek ügyében. Döntésüknek ezért nemcsak a jogi eljárások kapcsán van tétje, kiderül majd az is, demokratikus jogállam maradt-e az ország, vagy sem – írja a Pénzkérdés blog. Ha igen, akkor már most jó eséllyel megmondható, milyen állásfoglalás születik az alapvető kérdésekben. Elég csak kiolvasni az eddigi határozataiból vagy egyéb eseti döntéseiből. Mire lehet számítani, ha hű marad elveihez a Kúria? – teszi fel a kérdést a blog.
Kétség ne legyen, a devizahiteles polémia közeledik a végkifejlete felé, és ahogy klasszikus szappanoperához illik – kitérőkkel, újabb és újabb mellékszereplők felbukkanásával, drámai összecsapásokkal – lassacskán kibontakozik a katarzis. A szereplők már a helyükön vannak: a negatív hős szerepében feltűnő bankok, a drámai hős szerepében megjelenő több százezer devizahiteles, és persze a kormány, amelyik lovagi kardot forgató hősként vagdalja a gonoszt, és segíti az önmagát megvédeni képtelen devizahitelest. A Pénzkérdés blog eljátszott a gondolattal, milyen lenne egy devizahiteles dráma, és mi lenne az igazi katarzis.
Egy minisztériumi helyettes államtitkár szerint szerint már az online pénztárgépek hírére is érezhetően fehéredett a gazdaság, és nőtt a legális forgalom egyes ágazatokban, például a vendéglátásban.
A Credit Suisse nemzetközi vagyonmérlegének elemzéséből kiderül Kína már jobb terep a vagyonképzéshez, mint Japán, és a kolumbiai kábítószerbiznisz a globális drogellenes akciók ellenére is virágzik. A vagyoni különbségek folyamatosan növekednek a világban, a válság pedig alaposan megtépázta Európát.
Átformálta a családok gondolkodását a válság, ha a gyermek jövőjéről van szó. Míg 2008 előtt főként lakásra tettek félre, ma már - egy felmérés szerint - az iskoláztatás jócskán megelőzi ezt a célt.
Európában lassan elbuknak az utolsó bástyák is, amelyek a bankokba külföldről érkező tőkék hozamával kapcsolatban védték a banktitkot. A banktitok intézményét eddig "anyatigrisként" védő Ausztria is sokat puhult az utóbbi időkben.
Jóval ritkábban járnak moziba, étterembe és meccsekre – így húzza meg újabban az emberek több mint fele a nadrágszíjat 14 európai országban, derült ki egy néhány hónapja végzett reprezentatív felmérésből. A magyarok nem szerepeltek a felmérésben.
Bár a jegybank és a kormány már-már eufórikus állapotban bizonygatják, hogy az MNB vállalati növekedést ösztönözni kívánó hitelprogramja milyen kedvező fogadtatásra lelt, a forinterősödés azonban korántsem a projekt nagyszerűségének szól, hanem inkább annak, hogy a hagyományos játékszabályokon belül tartható programot jelentett be az MNB.
Miközben mind az állam, mind a pénzintézetek azon gondolkodnak, hogy mi lesz a kiút a népbetegség-méretű devizahiteles eladósodásból, egy komoly "fekete lyuk" alakult ki, amely kisgömböcként szippantja be a kétségbeesett és hiszékeny adósokat. A győztes perek ígéretétől megrészegülve, sok adós azonban csöbörből vödörbe kerülhet.
Sokan vádolják a Fideszt azzal, hogy már nem fiatalok és nem is demokraták. A fiatal állítást cáfolni is lehet szinte azonnal: egy szédült tinilányt idéz hozzáállásuk számos gazdasági, pénzügyi kérdésben.
A Fővárosi Törvényszék jogerősen hatályon kívül helyezte a villamosenergia-szolgáltatók ez évi díjait szabályozó MEH-határozatot. Ezzel még kínosabbá vált a miniszterelnök március 11-edikei parlamenti kirohanása az energiaszolgáltatók és a bíróság ellen. Az is kínos volt, amikor a bíró kérdésére a Magyar Energia Hivatal (MEH) képviselője magyarázta, hogyan határozták meg az új díjakat. Egyszerű: hasra ütéssel.
A frekvenciapályázatot elmeszelő Kúria ítélete nyomán egyelőre senki sem nyert. A frekvenciapályázat lebonyolítása során sorozatban hozott rossz állami döntések lehetetlen helyzetbe hozták azokat a mobilcégeket is, amelyektől most ugyanúgy megvonnák az elnyert frekvenciákat - a beinvesztált milliárdoktól függetlenül - mint az azóta magát többszörösen is életképtelennek bizonyító állami szereplőtől. Ráadásul a kiosztott frekvenciákon nyugvó széles sávú internetszolgáltatás is veszélybe került, ami az összes világhálón függőnek fáj.
Az ócsai lakópark ügye kezd "tragikomikus esetbe" fordulni, érdemes lenne elgondolkodni, hogy milyen helyeket lehetne kitalálni a lakópark területén. Lehetne ilyen például a korrupció sötét szobája.
Eddig sem volt túl nagy verseny a magyar bankpiacon, a rossz hír azonban az, hogy a tranzakciós adónak magának is van versenyt csökkentő hatása.
Az első hivatalos bejelentés szerint még 33 hátrányos térségből lett volna szabad vállalkozási zóna, majd alig egy hétre rá a végleges listán már 47 szerepelt. Ezek között szerepel az ország egyes számú borvidéke is. Ezek vajon zárványként működnek a környéken vagy hatékony lobbimunkával kerültek fel a listára?
Az osztrák sípályák többe kerülnek, mint tavaly, ez döntően a csapadékszegényes időszak következtében szükséges hóágyúzás miatt van így. Ausztriában a síbérletek tíz éves távlatban 30 százalékkal drágultak.
Érdekesen ismétlődnek a székhely-címek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által nemrég közzétett - a legnagyobb adóhátralékot felhalmozó "ügyfelek" - listáján. A budapesti Bokor utca és Nyírpalota út "elátkozott" helynek tűnhet.
Sikertörténet is lehet kiábrándító. Mert ami ott szenzáció, annak kellene lennie a normális településgazdálkodásnak. Szentendre példájából pedig lehetne okulni.
A kamatmentes diákhitel, melyet a "nem tandíj" kifizetésére lehetne felvenni már az új konstrukció elején 103 milliárd forinttal terhelné meg a költségvetést.
